Akkor hajrá!

Összefoglalnám az elmúlt 1.5 évet az 500 Days of Summer című filmből vett idézettel: Bitch!

Megtettem, újra, végre, bár nem így akartam

Szia Blog! Megtettem! Elmondtam amit el kellett. Most mi lesz? IZGI!

Majdnem!

Ma lőttem egy hatalmas kapufát!

Azok a szexi vulkáni nők

Ez volt életem egyik legcsodálatosabb napja:)

Ez... nem is tudom mit írjak. Még mindig a tegnapi nap hatása alatt vagyok. Sokkos állapotban ülök itt a gép és nézek ki a fejemből. Hol is kezdjem?
Már maga a megismerkedés is egy kisebb csoda, de... most ezt kihagyom. Ott voltam egy rózsával, a megbeszélt helyen. Vártam, egyszer csak intett egy lány, elindultam feléje és nem hittem el, Ő lenne az? ŐŐŐ? Felállt, elindult felém. Nyelni sem tudtam. Biztos voltam benne, hogy nagyon szép, de egy szóval sem említette ezt. Gyönyörű volt! Mindenre számítottam csak erre nem. És a hangja...
Ez még mind semmi! Amikor végre feloldódtunk, az valami... ahogy beszél, ahogy beszélt, amiről beszélt! Imádom ha egy lány gyorsan beszél (ahogyan ő is), nála viszont mindent szavát értettem. Nem volt érthetetlen, nem kellett vissza kérdeznem. Imádom? Igaz kicsit szitázva működött az agyam, így viszont egyáltalán nem volt unalmas. Vagyis... Na, semmit sem tudnék idézni tőle, de mégis tudom miről beszélt. Az egész lány annyira tökéletes!
Három éve rinyálok. Bárcsak jönne egy szép, okos, kedves és aranyos lány aki szabad. Erre? Mit kapok? Nem, nem ezt, ennél sokkal többet! Nem szép, hanem gyönyörű! Nem egyszerűen okos, hanem hihetetlenül intelligens. Kedves, egy tündér, aranyos, egy álom. Huhh!! Igen, teljesen magával ragadott ez az egész (vagyis Ő).
Itt vagyok én aki utazási fóbiában szenvedtem, én aki alig tudtam suliba menni, buszozni. Most én állok egy ilyen dolog előtt. Akarom Őt! Úgy érzem bármire képes vagyok és nincs akadály ami megállíthatna! Utazás? Jó vicc! Simán, bármikor, ez a legkevesebb! Ha Budapestig kell vonatoznom akkor legyen! Ez nem lesz egyszerű, de egy ilyen apróság nem fog megállítani. Itt van előttem a lehetőség és én kihasználom (mondjuk már megtettem mindent amit tehettem)! Egy ilyen lányt nem lehet elszalasztani! Ahogy fentebb is írtam, nem fogom!
Igen, kicsit fura, igazából alig ismerem, egy randi volt az egész. Mégis tudom, érzem... TÖKÉLETESEN tudom mit akarok! Igen, már ennyiből letudtam ezt szűrni.
Megkaptam, megöleltem, megcsókoltam. És semmi sem változott. Nem volt meg az elégedettség érzése, nem hagyott alább a lendület! Ez igen is fontos! Sokszor csak addig küzdünk amíg nincs meg a lány. Velem is előfordult. De nem most! Inkább rosszabb, jobb, erősebb, nem is tudom. Egy kicsit szenvedek, egy kicsit boldogabb vagyok és egy kicsit... sokkal... jobban... tudom!
Nem így mentem el! Nem erre számítottam! Én tudtam, hogy csodás lány, aki majd biztos nagy hatással lesz rám! De akkor sem erre számítottam. Ilyenre egyszerűen nem lehet. Az ember erre csak a legnaivabb álmaiban gondol! Nem is tudom mit írhatnék még. Ha rajtam múlik akkor ez így, innen fog folytatódni, hosszú-hosszú ideig:)
Viszont még nem fejeztem be azt amit az elején elkezdtem. Szóval... Annyira ott volt az összhang, egyáltalán nem volt unalmas. Őszinte volt és nyílt! Oké, lehet, hogy nem teljesen, de mégis így éreztem. Ritka az olyan ember aki rögtön így, ennyire. Ez nagyon tetszett! Kiált magáért, nem adta magát és mégis... Iszonyatosan jó érzés volt megcsókolni, megfogni a kezét. Majd megint az az őszinteség ahogy beszélt. Engem így lehet megfogni, kész, és ez neki sikerült. Megölelni? Le sem tudom írni. A búcsú? Nem éreztem olyat, hogy bármi is elmulasztottam volna, bármit is hozzá kellene még adnom ehhez az egészhez. Az ölelés, a búcsú csók. Természetes volt és teljes!
Vicces. Vagyis most nevettem. Hiányzik a hangja, ha pedig ma felhívom ezt biztos megemlítem neki. Mondjuk lehet neki nem fog rögtön leesni. Ahogy fentebb is írtam rengeteget beszélt és mégsem unom. Azt hiszem belenyúlt a tutiba! Ahogy én is!
Oké, várjunk csak egy kicsit. Ott a "múlt". Hazafelé úgy voltam, abba fogom hagyni a blogolást. Viszont mégse. Egy kicsit minden olyan... jobb? Hiába történt velem sok-sok dolog, hiába voltak boldog percek és csalódások, valahogy tanultam belőlük és ezek most vezettek el a helyes irányba. Ennyi:)

Ez is depis cím

Ha, ha, ha! A legtöbb bejegyzésemnek elégé depressziós címet adok, miközben annyira nem is azok, mert lehet nem csak jó dolgokat írok, de azért sugárzik belőlük valami... őrület. Szóval most éppen erre jöttem rá. De nem csak erről fogok írni, hanem a ma éjszakáról. Ugyanis volt két telefon hívásom. Az egyik a kozmikus lány barátja volt. Elégé meglepett, meg az egész. De sajnos úgy érzem, hogy elégé hülyén sült el a beszélgetésünk. Kicsit zavarban voltam és... No, nem kell semmi olyanra gondolni. Csak nem úgy kellene viselkednie ahogy, bár nem ismerem, nem tudom hogyan viselkedik, de a telefonba egy kicsit fura volt. Én csak annyit mondhatok, hogy ne add fel! A gondokat, problémákat meg kell oldani! Mellesleg igen, azt akarom amit ő, csak nem mindegy hogyan, és ez a lényeg. Soha semmit olyat sem csináltam, csak a gondolataimban, éppen ezért nincs is lelki ismeret furdalásom. Ha pedig (ezek után) lehetőségem lenne bármire is, azt... úgy akarom ahogy.
De ez mit is jelent? Utána felhívott a lány is. Szerintem kicsit ittas volt. Mondott pár dolgot, nagyon rosszakat is, számomra azokat. Hát, ennek lehet befuccsoltak, örökre, de... Én nem adom fel. Egyszer már össze futottam vele véletlen, össze futhatok újra, és már tudom ki ő, könnyen megtalálhatom. Talán mégsem lesz úgy ahogy a srác mondta (sajnálom, de végre, egyszer velem is megtörténhet a csoda), de lehet igen. Nem tudhatom. Ha pedig úgy alakul akkor hajrá!:) Viszont, ha mégsem... mert az élet ilyen, akkor igen, kozmonauta vagyok és maradok (??)!:)

Nem tudok aludni!

Kész! Ezt már nem nagyon bírom. Jó pár évvel ezelőtt még nagyon élveztem, hogy nem alszok, sokáig fent vagyok, stb... De most nem! Ásítozok, ég a szemem, de nem tudok aludni! Basszus, álmos vagyok, majd meghalok, de, kész! És ez egyre rosszabb lesz, csak fekszek az ágyba és vigyorgok, majd bevillan egy bolond raszta lány feje, majd még jobban vigyorgok. Ki bír így aludni? Fogom a fejem. Mit tettél velem?

Ufofiú

Nemsokára megyek aludni, kezdek álmosodni. Rshun szórakoztam, de még sok bug van, amiket majd Dylannek meg kell csinálni. Sőt, szerintem ennél még több dolga is lesz. Szóval sajnálás. Hmmm... Velem mi van? Óh. Boldog vagyok. Na jó, azért... nem kellene annak lennem, mert nem szabadna annak lennem! De mégis az vagyok, ahhh... Nem tudom magam leállítani, kész, ennyi. Ez a Kozmikus Lááány, eezzz, kész. Bolond:D Idegesítő is, de mégis, élvezet vele minden perc. Passz. Nem tudom miért, hogyan. Oké, azért idegesítő, de miközben idegesít olyan szépen tud nézni, olyan gyönyörűen mosolyog és közben idióta is. Nem klassz? De ez még nem hosszú táv, lehet úgy már tényleg borzasztóvá válik. Lehet mégis igaza van? Ennél jobban nem sok mindent szeretnék kideríteni, mert ha nem, akkor ez NAGYON NAGYON jó dolog:P

Fuck you Cupido!

Róbert: honnan tudod ha szerelmes vagy?
tita: hmm
tita: aztcsaktudod
tita: úgy érzed, hogy mindig vele akarsz lenni, és, hogy úgyszereted ahogy van
tita: boldoggá akarod tenni a másikat
Róbert: azt hiszem az vagyok

Na nemááár! Pluszba még: ha ő szenved én is szenvedek. Ha ő jó kedvű akkor én is. Bár, ha ránézek már akkor is hiperszuperjó. Ötletelek, ön megvalósítok. Megkattanok, agyalok, bekészülök, kikészülök. Hiába látom magam, hogy "hülye" vagyok, nem bírom magam leállítani. Boldog vagyok a semmitől, egy izéhozénak is örülök. Ő éltet meg minden. Na mi ez? Ahhh! Ne mááár!
Szóval! Kedves Kozmikus Lány, mond el mi a baj! Szörnyű, ha neked is szörnyű:)

Merek?:)

Úgy mentem el, hogy kurvára izgultam, vajon tetszeni fog neki amit csináltam? Hmmm? De közben meg semmit sem éreztem. Persze voltak kósza gondolataim, ötleteim, de semmi sem volt komoly, tudom milyen ha komolyan gondolok valamit. Volt bennem egy "áhhh". Tehát, "találkozok egy jó fej csajjal és ennyi". Jó, jó, nem teljesen ennyi, hisz kedves, aranyos, viszont nem vártam semmit. Sőt, az elején nem is volt olyan jó*-) De mégis...
Állati jó volt. Hallgatni a nehézségeit, azt, hogy fáradt, kimerült, kissé nyűgös. Ember, aki érez, aki szomorú is tud lenni, és gyenge és... jó lenne neki segíteni:) Hallgattam amit mondott... bárcsak segíthettem volna, de nem tudtam, mit tehettem volna? Szeretek a szemébe nézni ha vele beszélek, még ha nem is bírom sokáig, mert egy kissé zavarba ejtő, sugárzik belőle a magabiztosság! Jól néz ki, csinos, és az a felső ami most volt rajta. Na, az tényleg zavarba ejtő. És mégis, inkább a szemeit szerettem volna nézni, az arcát, azt ahogy mimikál, ahogy játszik. Nem tudtam mit csináljak, megöleltem, megijedt egy kicsit. Nem is tudom, hogyan lehetne az együtt érzést jobban kifejezni?
Jó volt sétálni, jó volt beszélgetni. Azt mondja ismer, én őt nem. Számomra egy hatalmas, kérdőjel... Telis-tele ismeretlen dolgokkal, hihetetlen, annyira kíváncsi vagyok rá... Valahol hasonlítunk egymásra és mégis teljesen különbözőek vagyunk, engem pedig teljesen lenyűgöz. Annyira, de annyira jó dolog ez, olyan mintha megtaláltam volna egy ismeretlen egyensúlyt. Hú, ez hülyén hangzik, pedig így tudom a legjobban megfogalmazni. Egy csodálatos ember, akit sohasem vettem volna észre, és most itt van:) Egyensúly? Mert minden érdekel? Mert hiába vannak szélsőségei, mégis, ezek valahogy tökéletesen kiegészülnek benne.
Teljesen megbízok benne. Ennyi idő alatt, így? Teljesen önmagamat adom, semmi visszafogottság, semmi megjátszás, ízig vérig Robi vagyok. És pont ő, pont olyan akire azt mondtam ilyet soha, pont ő fogott meg bennem úgy valamit, amire vajmi kevesen képesek. Ahhhh... igen. Fel vagyok zaklatva. Úgy érzem érdekel "mint nő", "mint társ", mint egy olyan személy akivel "mindenem megosztanám":) (Ez most kissl túlzó volt.) Ez most barátság érzés vagy több? Az az utolsó ölelés, az... számomra hihetetlen volt, jött, muszáj volt, és alig bírtam elereszteni, hazahoztam volna. Úgy érzem ezzel teljesen megnyíltam. Mintha az utóbbi idő minden kesernyés perce eltűnt volna, minden szomorúság, mintha lenne egy sors. Néha úgy érzem, azért történik sok rossz dolog, hogy utána az igazán jókat és fontosakat 110%-ig tudjuk értékelni.

Pika pika

CSÚÚ! Kurvára fáj a fogam és kurvára ki vagyok készülve és kurvára nem tudom, hogy mit csináljak. Már neki kellett volna kezdenem a c00l.hu fejlesztésének, ide is kellett volna írnom, de... Egyiket sem tettem meg, ma már remegett az egész testem annyira fájt az a geci fog. Holnap megyek dokihoz, remélem meg lesz oldva.
Mi van még? Ja, igen. Van a Zsófia és vele olyan fura. Szeretek vele beszélgetni, nagyon jó fej, értelmes, aranyos, kedves, egy igazi tündér:) Fura az egész, a viselkedése a személyisége, meglepő, meglepett. Még mindig nem tudom hova tenni. Azt hiszem megbízok benne. Amúgy meg... mindig van valami, a beszélgetéseink során már jó pár érzelmen sikerült végig zongoráznom vele. Hmm... ez most egy kicsit értelmetlen lett. Arról van szó, hogy voltam már vidám, szomorú, zavarodott, dühös, érzékeny, hisztis... Klassz:) Lehet másokat zavarnak az ilyen érzelmi változások de engem nem, jó ha több mindent is érzel mint egyetlen dolgot. Másrészt pedig... kíváncsi vagyok rá, vajon mit fog reagálni abban a helyzetben amit majd teremtek. Ezt viszont nem mondhatom el, hogy mi, mert ha elolvassa akkor lebukok és az nem lesz jó! Kedves leszek és aranyos és én:)

Nekem ez nem megy?

Ahh... Nem tudom mit csináljak.

Vigyorfejű

Na, totálisan megleptem magamat! Írtam egy bocsánatkérő levelet valakinek akit nem is ismerek és... nem is igazán kértem bocsánatot, de elismertem, hogy rosszul reagáltam le a helyzetet. Mindegy, mert nem érdekel, ez vagyok én, ilyen vagyok. Szeretem magamat, szeretem ahogy meglepődök bizonyos helyzeteken, bizonyos emberekben, ahogy ott van az ismeretlen ami számomra fura és mégis tetszik. A cipő még a lábamon, hazaértem benyomtam a gépet, elmentem kis dologra, levettem az övem(!!!) és most itt ülök. Megnéztem a leveleimet, valaki kommentelt, ki lehetett az?
Hmmm... Ma találkoztam a Zsófival és meglepett. Minden tekintetben, várom a holnapot, hogy most mi van. Mert semmit sem értek, no, nem azért mert összezavart, csak ez olyan ismeretlen terep. Én az alteros csajokhoz vagyok szokva^^ Viszont volt 1-2-3-4 kijelentése ami... telibe talált:$ Rengeteget változtam, tényleg sokkal fontosabb számomra, hogy egy ember milyen belül, mint kívül. Na, ezt még holnap folytatom!
Azért be kell valljam megfogalmazódott bennem, hogy valódiak-e vagy csak push up?

Áhhh

Ma elmentem bulizni, vagyis tegnap. 9-kor kellett indulni, én úgy 7 körül kezdtem el gondolkodni, hogy menni kellene. Jött a vonat, nosztalgia ezerrel, ott volt tesóm is, megnyugtatott így felszálltam. A út felében szarul voltam de kibírtam, megjöttünk, ittunk elvoltam, szarul is voltam. Oda mentem egy csajhoz, az egyetlenhez aki "olyan" hatással volt rám. Ha igaz volt amit mondott, akkor belenyúltam abba, ami egyen értékű a lehetetlennel:D Utána már unalmas volt, a zene is gány volt, szerencsére tesóm hazahozott mert ő is elment:)
De a leges legfontosabb, hogy ott volt a Nóri. Végül is ő vett rá, kedves, aranyos, tündéri:) És áhhh... hatással van rám. Bírom mint havert, de akkor is hat rám, ösztönöz, gondolkodásra késztet. Ez meg akkor van ha a csaj jó csaj. Nem tudnék vele összejönni (járni), de egyszer... Szívesen megcsókolnám.
Viszont nem megy, nem ment, valami hiányzik belőlem, kár. Néha jól jönne. Nem is kár, csak nééééhaaa olyan jó lenne bekapcsolni, csak egy kicsit.
Végszó: nem volt rossz, de ez nem az én világom^^

Majd ma, vagy holnap írok

Meeert jóóóó! Véégre!
Ez mekkora már: KeSPA > GoRush

Itt a május!

Ez fasza. Valahogy jönnek a hirtelen ötletek, lehetőségek, amiket megragadok, csak nem teljesen jól sülnek el. No, de ennyi baj legyen. Ma, geci sok év után megint beszéltem azzal a lánnyal aki nélkül nem lennék az aki vagyok. Plátói szerelem volt, de jó nagy hatással (rám). Szóval, mentem ki a Malomból, elgondolkodtam, hogy mi lenne ha most elmenne előttem. Erre mi történt? Ott ment el, kicsit sietve, az apró lábaival. Utána kellett rohannom, nem tudtam, hogy mit mondjak neki, de megszólaltam. És végem lett, no nem úgy mint a múltkor, hanem KOPTATOTT, elég rendesen. Nem is vettem fel, szerintem vicces volt. Sajnos semmi lényegeset sem sikerült alkotnom, azon kívül, hogy ismét hülyének nézett. Igazából én sem tudom miért tettem meg, a múlt alkalommal megfogadtam, hogy ha legközelebb látom, akkor odamegyek hozzá. Megtettem. És most?
Viszont, Istenem, hosszú idő után megint láttam egy... azt ami egy nőn (szerintem) a legszexibb!
Egy jó fenékhez mi kell? Nem, nem a passzos naci, hanem a lógós! Áhhh... egy bizonyos lány után, akit mellesleg Juditnak hívnak, egy másik, ugyan ilyen nevű hölgy tett rám lehengerlő hatást. Ami nem más mint az "ismerkedés" (sajátos módon). Már csak az a kérdés, hogy megtudom-e milyen is a kicsi agya (nem, nem tűnt butának), vagy nem. Mire is akarok kilyukadni? Nem tudom... Jól néz ki (nem a mellei miatt), de, inkább, jó lenne megtudni, kiféle, miféle. Hmmm, mégsem ez az amit akartam. Hanem... Ez már olyan régies, robis önmegvalósítás volt. Király!

Apró változások

A francba, nagy a hasam... Most már tényleg ideje lesz tennem valamit, mert ez nem mehet így tovább! Remélem ma, holnap, vagy legalább ezen a héten már komolyabban nekiesek a testmozgásnak! Grrr...
No, megborotválkoztam. Azért hagytam egy kis szőrt az arcomon, igaz, a nagyja tova lett. Nem egyszerű, főleg rendes borotvával, de nem lehetetlen. Viszont most meleg az arcom:) Persze nem kell izgulni (egyáltalán ki izgul), mindig ezt csinálom. Jön egy hirtelen ötlet, jön a borotva. Viszont a szakáll visszanő, ez már csak ilyen. Megint szúrós, szőrös fejem lesz:)
Végre tanulni is nekikezdtem, az eddigi unalmas hétköznapok után, hála... nekem is, meg másnak is:) Bár, jobb lett volna egy héttel előbb, de a lényeget megkezdtem, ez számít. Jajjj, izgulok!
Végére pedig... Állítok magamon, legalább a vizsgaidőszak végére. Megpróbálok bizonyos érzéséket, érzelmeket eltemetni magamba (no persze, nem teljesen), mert most más a fontos, másra kell oda figyelnem!
Bakker, nem tudom befejezni:S Váááá, mennem kell a suliba!

(R)

Tyűűűűűűűűűűűűűűű, de boldog vagyok:) VÁÁÁ!:) Csak nehogy megváltozzon, rosszá. Tyűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű!!!

Wáááááá!

Megkattanok. Annyira fura, nem értem? Miért van az ami van? Nem ééérteeem! Semmi okom erre, de mégis totál KÉSZ VAGYOK! És nem, nem most, hirtelen, hanem szépen lassan, de ezt már nehéz elviselni! Ahhhh... Agent...
Ja igen, mostanság sajnálom, hogy fel kell kelnem mert nagyon jókat álmodok^^

Ahh úúhhh ahhh

Ahhh nee áhh uhhh ahhh ááhhhh!!! Egyszerűen csak szerencsés vagyok, olyan valakit ismertem meg aki... már azt hittem, hogy ilyen nincs. Boldogság:) Tudom, a helyzet most olyan amilyen, és lehet sosem fog megváltozni, de... Emlékeztett arra milyen is vagyok és jó érzés, mellesleg ő is "különleges"!