A blogolás kurva nehéz

Az én véleményem szerint nem valami könnyű blogolni. Az ember azt gondolná, hogy témát találni lehet nehéz, pedig nem. Azt igazán könnyű. Ha valaki személyes blogot ír akkor mindig van téma, hisz minden nap történik valami. Az igazán nehéz azt eldönteni, hogy mit is írjon ki a blog tulajdonosa magából, jelen esetben én. Most olyan helyzetben vagyok, hogy van bennem elég sok minden ami kitudja törni, amiről oldalakat tudnék írni, de mégsem hagyom. Mégis miért? A legtöbben, még én is, nem fogalmazunk elég tisztán. Mindig van valami kis susmus a levegőben. Senki sem tud teljesen megnyílni a világnak, igaz ki jobban, ki pedig kevésbé, de mind megtesszük. Gondolok itt pl. az iwiw-re, vagy a facebookra, twittere. A blog azért mégis csak más. Itt mindenki a személyes gondolatait fejti ki, nem csak 2 mondatot vet oda a világnak, hanem sokszor a legbensőbb gondolatait. Ezeket pedig mindenki félti, ez az amit igazából senki sem akarja mindenkivel megosztani. Ámbár mégis bloglunk, blogolok. Ezért van a susmus, a nem tiszta fogalmazás, az apró félre beszélés. Nem is tudom, hogy miért? Talán félek a következményektől? No, nem attól, hogy a nagyvilág mit fog gondolni, hanem a hozzám közelebbi emberek. Egy kicsit, személy szerint, ha már el akarok valamit mondani akkor jobban szeretem személyesen. A blog arra jó, hogy ma már végkép nem bírom tovább, akkor kikiabáljam magamból, egy kicsit ferdítve. No nem az igazságot, hanem csak a legbelsőbb dolgokat meghagyom magamnak.
Igen, azért írok mert nekem is van most egy ilyen dolgom, aki ismer tudja mi ez, a szokásos... És most meg kell állnom, hisz...
Mi a lényeg? Dönteni kell, mint mindig. A személyes blog is olyan mint a többi, kell egy téma (vagy több) amiről írok, pontosan, részletesen, mindenféle félrebeszélés nélkül. Vagy pedig el kell dönteni, hogy mi az amiről most nem teszek említést, mert nem alkot egy kerek egészet, mivel nem tudom átadni azt ami bennem van, az esetleges félelmek miatt. Nem tehetem azt, hogy néha teljesen kiírom magam, máskor pedig bekezdéseken át csak körbejárom a témát és a végén sehova sem lyukadok ki. Ez így nem megy. Ha már írok valamiről akkor azt határozottan, minden kis részletével együtt kell! Bizonytalan téma esetén pedig csak akkor kell írni, ha tutira tudod/tudom mi a helyzet!
Köszönöm a figyelmet!