A következő címkéjű bejegyzések mutatása: I. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: I. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. április 2.

Terv

A fene vigye el, lehet vírusos a gépem, vagyis az xp. Win7 alatt nincs semmi, de a megoldást a problémára még egy víruskereső sem tudta megtalálni, pedig kipróbáltam hármat is. Viszont nem ez a terv, ez csak rohadt idegesítő, amitől nem tudok aludni. Hogy a fenébe tudott a gépemre ez a szar felmenni? Semmi olyat nem tettem fel... érdekes!
Mégis, mi ez a terv? Meg fogom keresni életem (egyik) első emlékének a helyszínét. Valahol szegeden van. A poén viszont az, hogy próbáltam ennek magamtól utána járni, a pontos helyet majd a szüleimtől kell megkérdeznem, de a múlt héten lehet pont ott mentem el, csak nem vettem észre, mert este volt. Opppáá! Vááá! Na, majd utána kérdezősködök, utána nézek és majd el fogok menni oda, körbe szaglászom és kiderül, hogy az az emlék tényleg valós-e, olyan-e a környék mint ahogy emlékszem, vagy csak az agyam játszik velem. Röviden ennyi.

2011. február 10.

Aludni kellene

Reg nem irtam mar. Ezt is teletonrol potyogom az agybol. Nincsenek ekezetes betuk. Fura de most "lattam" megjelenno egy idojaras muholdat es ettol jobb keevem lett. Ujra kellene rakni a gepen a rendszereket es neki allni programozni. Az oreg cica nem ven cica meg rajtam fekszik. Jo erzes irni. Ma majd tenyleg beszelnem kell a Violaval... ahhh. Na, a fene vigye el, aludni kell!

2010. december 4.

Akkor hajrá!

Összefoglalnám az elmúlt 1.5 évet az 500 Days of Summer című filmből vett idézettel: Bitch!

2010. november 16.

Akkor most kiprobalom a telefonos blogolast

Itt ulok a buszon es megyek haza. Kicsit mar sutos telefon hatulja. Fura egy napom volt. Azt hiszem a vezetessel kapcsolatban egy kicsit lassitanom kell. Batrabnak is kellene lennem. Meg persze ossze szedetebnek. Penteken live blogolni fogok a mozi maratonrol, yee! Menni kell, megerkezek lassan.

Published with Blogger-droid v1.6.5

2010. november 15.

Úgy nehéz blogolni...

...ha nincs miről írni. Ez bizony most ilyen. Semmit sem csinálok, csak szomorkodom. Nem vagyok emos! Egyszerűen csak nyugalom van és kész. Ezt is csak azért írom, hogy rávegyem magam valami tettre. Mert tenni kellene valamit. Holnap megyek vezetni, tök jó, nincs kedvem... Hülyeség. Ezt a jogsis dolgot nagyon elbasztam, kár volt nekikezdeni. Abból a pénzből sokkal több számomra értelmesebb dolgot lehetett volna venni.
Úúú, ez nagyon negatív lett. Nem azt mondom, hogy rossz dolog, csak nem érdekel, ennyi. Szét van csúszva az agyam. Szerintem abba is hagyom, mert ez így most nagyon nem jó...

2010. november 13.

Blablabla

Akkor most újra írok ide. Gecire agyérgörcsöt kaptam és talán ezzel le fogom tudni magam állítani a siránkozásról, mivel a blog írással el fogom magam foglalni. Gecire kurva jó lenne belejönni ebbe és jól csinálni, valamit, végre. Anyád! Önbizalom az nuku... Hova lettél, gyere előőő!!!

2010. szeptember 18.

Oké, ez két szó

Végre kimondtam! Tegnap. És ez nem egy szó, hanem kettő, de tisztán, egyszerűen érthetően össze foglalja azt a mi éppen van. Csak nagyon nehéz volt elmondani. Nagyon, nagyon nehéz. Most pedig furán érzem magam. Bármire számítottam, csak erre nem. Se nem jó, se nem rossz, egyszerűen csak... megtettem! Oké, ez most bizonytalanságot szül bennem, másrészt gecire jó érzés. Mi lesz most?

2010. szeptember 9.

Nem érzem magam jó

Miért kell mindennek bonyolultnak lennie? Hogyan legyen önbizalmam ha semmi nem akar össze jönni? Mit csináljak másképpen? Mármint ezek nagy része nem rajtam múlik, de mégis úgy érzem, hogy ha valamit korábban (akár egy nap, vagy több év) másképpen csináltam volna akkor most minden rendben lehetne. Ez stresszel. Nem bírom. Miért kell mindennek bonyolultnak lennie? Úgy érzem, hogy tehetetlen vagyok. Ezt nem tudom irányítani, próbálom, de nem megy. Mintha semmire sem lennék képes, mintha semmit sem tudnék megcsinálni. Próbálom, de mindig közbe jön valami. Csak egyszer valami jó, valami fontos sikerülne elsőre. Vagyis... már régóta nem sikerült. Hmmm... van valami amit sosem akarok feladni:) Ami mindenhez erőt ad!

2010. szeptember 2.

Ezaz!

Na, növesztem a hajam, a célom igazából nem a raszta, bár jó lenne az is, hanem ez. Egyszerűen egy ceruzát akarok a hajamba rakni! Mármint nem csak beletenni, hanem olyan frizurát akarok amit egy ceruza, vagy egy bot, vagy egy kötőtű tesz azzá ami. Lehet kissé furcsa lehet... de miért?


Oké tudom, egy kicsit buzisnak tűnhetnek ezek a frizurák, de szerencsére nincs egy baba arcom, meg szakáll meg minden és máris NAGYON FASZA. Meg gecire WOW poén!

2010. augusztus 28.

A szenvedésem oka

Ez megint csak egy egysoros lesz, hisz csak felteszem a NAGY kérdést. Vajon vannak csodák az életben? Velem igazi csoda még sosem történt, olyan ami végig tökéletes lett volna.

2010. augusztus 26.

Megtettem, újra, végre, bár nem így akartam

Szia Blog! Megtettem! Elmondtam amit el kellett. Most mi lesz? IZGI!

2010. augusztus 25.

Scott Pilgrim vs én meg a Matrix

Én is olyankor nézek ilyet amikor nem kellene. Úgy néz ki szépen lassan elérem a kapufa okozta mélypontot, erre jön ez. No, ezért nem nézek mostanság vidámabban elvontabb filmeket. Mondjuk ez nem tűnik elvontnak, csak annyira. Újra! Scott Pilgrim film előzetese a Matrix jelenetivel megcsinálva. Az "eredeti" film kicsit betegnek tűnik, őrülten romantikusnak, stb... erre ez! Remélem ez már az, mármint mélypont. Igazából jól érzem magam, csak a kihagyott ziccer! Mondjuk, feladni nem szabad, lehet, hogy még sikerül ismét kapura lőni!

2010. augusztus 24.

Basszus?

Az probléma ha egy fiú sír? Én most sírtam egy icipicit. Nem volt nagy sírás, csak lejött pár könnycsepp, ám mégis annak számított, mert... ez már az volt. De ami a lényeg, hogy ez azért volt mert boldog voltam. Nem nagyon, nem őrülten, hanem csak szimplán boldog. Leírtam hat szót! Ebben a hat szóban semmi különös sem volt és mégis, az egész mélyen belülről jött. Egyszerűen jó volt megtenni, kiengedni, kiszabadítani, leírni, megmutatni. Oké, mi ebben olyan nagy szám? Ennek alapnak kellene lenni, hékás!:D Szépen lassan, remélem az is lesz, újra!
Most pedig fekvőtámaszozok.

2010. augusztus 23.

A szívem, jaj

Egy kicsit szét vagyok csúszva, a különböző érzések sűrűn és hirtelen váltogatják egymást, ezt pedig egy kicsit nehezen viselem. Talán egy kicsit be is vagyok ijedve? Tuti... másrészt van ez a hülye körforgás. Ugye a pánikbetegség. Jó lenne elmenni ide-oda vagy dolgozni, de emiatt a szar miatt nem tudok. Viszont ha nem megyek el akkor sosem leszek jobban mert nem megyek el. Oké, azért eljárkálok ha eltudok, de már régen voltam egy igazán jó buliban, régen mentem el csak úgy valahova. nagyon hiányzik. Szenvedés. Meg rinya és hiszti. Nagy levegőt kell vennem! Ez most ilyen, ráléptem a javulás útjára, csak nem szabad róla lelépnem és feladnom! Kurva nehéz. Ha egyszer még elkezdesz befordulni is, akkor utána geci szar ebből kikecmeregni!
Gyönyörű!

2010. augusztus 20.

Ez most rövid lesz!

Ez az érzés olyan mint... a drog. Ha egyszer megragad, utána úgy érzed, hogy többé nem ereszt. Mindenhol, mindenben ott van, szinte felfal. Bárhogy próbálod "megetetni", mindig többet akar, soha semmi nem elég neki. A legrosszabb mégis az, hogy elbizonytalanít.

2010. augusztus 19.

Nem találtam itthon jó befőttes üveget

Na, talán most valami változni fog. Ez mondjuk most egy olyan mondat lett ami sok mindenre igaz lehet. Úgy tervezem, hogy nem marad minden úgy ahogy most van. De most éppen kicsit konkrétabbra gondolok. Rengeteg álmodozom. Viszont az utóbbi egy évben ez kevésbé volt rám jellemző. Ha pedig így is tettem, akkor egész kevés volt a pozitív ábrándozás. Most talán ez is változni fog. Végre megint tele leszek pozitív gondolatokkal?
Geci jó álmodozni, nem a valóság talaján járni, hanem egy másik világban ahol bármi lehetséges, ahol nincs lehetetlen, ahol erőt lehet gyűjteni erre az unalmas, néha kiábrándító világra. Esetleg áthozni dolgokat, amiket azután itt valósítok meg. Szóval... hajrá, gyerünk! Újra a régi önmagamnak kell lenni, mert ez vagyok én. Ha nem tudok ilyen lenni, az majdhogynem olyan mint a halál.

2010. július 14.

Ez a fránya élet!

Nagyon, nagyon remélem, hogy a következő közmondás igaz és a benne lévő állítás nem alaptalan!

A türelem rózsát terem.
Türelmes vagyok, kitartok és az eredmény maga lenne a tökély, a totális beteljesülés!

2010. június 9.

A blogolás kurva nehéz

Az én véleményem szerint nem valami könnyű blogolni. Az ember azt gondolná, hogy témát találni lehet nehéz, pedig nem. Azt igazán könnyű. Ha valaki személyes blogot ír akkor mindig van téma, hisz minden nap történik valami. Az igazán nehéz azt eldönteni, hogy mit is írjon ki a blog tulajdonosa magából, jelen esetben én. Most olyan helyzetben vagyok, hogy van bennem elég sok minden ami kitudja törni, amiről oldalakat tudnék írni, de mégsem hagyom. Mégis miért? A legtöbben, még én is, nem fogalmazunk elég tisztán. Mindig van valami kis susmus a levegőben. Senki sem tud teljesen megnyílni a világnak, igaz ki jobban, ki pedig kevésbé, de mind megtesszük. Gondolok itt pl. az iwiw-re, vagy a facebookra, twittere. A blog azért mégis csak más. Itt mindenki a személyes gondolatait fejti ki, nem csak 2 mondatot vet oda a világnak, hanem sokszor a legbensőbb gondolatait. Ezeket pedig mindenki félti, ez az amit igazából senki sem akarja mindenkivel megosztani. Ámbár mégis bloglunk, blogolok. Ezért van a susmus, a nem tiszta fogalmazás, az apró félre beszélés. Nem is tudom, hogy miért? Talán félek a következményektől? No, nem attól, hogy a nagyvilág mit fog gondolni, hanem a hozzám közelebbi emberek. Egy kicsit, személy szerint, ha már el akarok valamit mondani akkor jobban szeretem személyesen. A blog arra jó, hogy ma már végkép nem bírom tovább, akkor kikiabáljam magamból, egy kicsit ferdítve. No nem az igazságot, hanem csak a legbelsőbb dolgokat meghagyom magamnak.
Igen, azért írok mert nekem is van most egy ilyen dolgom, aki ismer tudja mi ez, a szokásos... És most meg kell állnom, hisz...
Mi a lényeg? Dönteni kell, mint mindig. A személyes blog is olyan mint a többi, kell egy téma (vagy több) amiről írok, pontosan, részletesen, mindenféle félrebeszélés nélkül. Vagy pedig el kell dönteni, hogy mi az amiről most nem teszek említést, mert nem alkot egy kerek egészet, mivel nem tudom átadni azt ami bennem van, az esetleges félelmek miatt. Nem tehetem azt, hogy néha teljesen kiírom magam, máskor pedig bekezdéseken át csak körbejárom a témát és a végén sehova sem lyukadok ki. Ez így nem megy. Ha már írok valamiről akkor azt határozottan, minden kis részletével együtt kell! Bizonytalan téma esetén pedig csak akkor kell írni, ha tutira tudod/tudom mi a helyzet!
Köszönöm a figyelmet!

2010. január 21.

Újra egymásra találtunk...


2010. január 19.

A szomorú valóság...

...pedig az, hogy újra el kell mennem pszichiáterhez. Egyre szarabbul vagyok, minden nehézségtől rosszul érzem magam. Holnap vizsgázok, erre folyamatos hányingerem van. Semmit sem tudok csinálni. Mondjuk kedvem sincs. Áhhh... szar az élet.
Komolyan, mondjuk egy éve simán leírtam volna mi a bajom, de most nem, egyszerűen nem megy. Mert tudom mi miért van, tudom mitől szorul össze a gyomrom, de ott van bennem, hogy "mi van ha olvassa ezt valaki"? Ugye azért nyilvános a blog, mert más is olvashatja és mégsem írok. Mi van ha tényleg megbántottam valakit?