Animét néztem, Mamoru Oshii
Újra neki álltam anime nézésnek és ennek az eredménye képen "véletlenül" sikerült megnézném még két Mamoru Oshii művet. Így névről én sem tudom ki ő, de ha mondjuk most leírom, hogy Ghost In The Shell, akkor jön a hoppá. A GITS maga nem rossz, sőt, bár szerintem túl értékelt. Engem elsősorban a világ ragadott meg, hihetetlen jó atmoszférát teremtett a történethez. Azt kell mondanom, hogy a GITS sorozat jobb is mint maga a film.
Blaaa... Oshii, teee! A véletlen műve nem más mint a Patlabor: The Movie. Lehet régi, lehet, hogy egy kicsit egyszerű, de nekem tetszett. Nem is próbált túlságosan filozofikus lenni... egyszerűen lehetett élvezni, hiába volt teljesen átlagos mű. Volt benne valami... 1989-et írunk!
Mi történhetett 1995 után? Az Avalon mint film egy nagy szar! Miért kell erőltetni azt a nyamvadt kutyát? A GITS 2 szintén gyenge! Vissza az Avalonra. Miért kell erőltetni ezt a filozofikus maszlagot? Már sok animeban sem értem azt a rengeteg Bibliai utalást, szerintem sokszor már egyenesen fárasztóak! Nem tartom magam buta embernek, de talán kellene valami keret az egésznek, nem csak úgy öncélúan dobálózni. Nem csak nem fogja megérteni az ember a mögöttes tartalmat, hanem egyenesen nem is akarja megérteni, mert fárasztó az egész. Nem indítja be a fantáziát, nincs hatással az érzékek, nincs semmi! A GITS-ben rengeteg volt a "WOW" faktor! Ez hova tűnt?
És akkor most jöjjön a Sky Crawlers. Nem tudtam végig nézni. 110 perc tömény unalom! Lassú, vontatott, egyszerűen... két órában azzal szöszöl, hogy egy körforgást próbáljon bemutatni. Amiből talán nincs kilépés, amiről el kellene gondolkodni, blablabla... hülyeség! Ha már erről akarunk mesélni akkor azt ne ilyen unalmasan tegyük, köszönöm! Másrészt ne ilyen gyengén, mert ha valakinek tényleg körforgás az élete és még végig is nézi a készítők listáját, hogy utána jöjjön az arcon csapás, hát kész. Igen, lehet az életet lassan élni, lassan elmesélni egy történetet, de van egy tempó ami alatt már fizikai fájdalmat képes okozni, ami alatt az emberi agyat nem lehet gondolkodásra sarkalni!
Másrészt az a rohadt kutya iszonyat idegesítő!
Még be fogok próbálkozni Mamoru Oshii pár munkájával, mert nem adom fel, hátha! Érdekel a Patlabor: Movie 2 is. Annyira nem rossz rendező, talán a korábbi munkái! Esetleg az Assault Girls? Vagy csak én vagyok ilyen értetlen? Én értek félre valamit? Vagy már az alapvető élet felfogásom nem passzol a kedves rendező úréval? Talán a körforgáson is lehet változtatni csak akarni kell? Próbálkozni? Nem szabad feladni? Nem szabad fapofával végig élni az életed (nekem ez jött le a filmből)? Nincs Isten? A lényeg pedig: meg kell próbálni!
