Mégse ide

Valamit muszáj írnom, tehát most írok. Inkább mégse. Majd egy levelet!

Még mindig bolond vagyok…

De már megint, miért? Mert nem vagyok teljes. Kételyek gyötörnek. Így nem lehetek az aki lenni akarok. Szóval, ha legközelebb beszélek a kicsi lánnyal, bocsánatot fogok kérni. Mennyire bolond vagyok, hogy erre rájöttem, mert ilyen vagyok. Miért kell egyáltalán ilyet írnom? Miért nem tudok egyből bízni valakiben? Ahhh… Így hogyan legyek önmagam? Bolond!
Na, azt hiszem ez hiányzott, emiatt nem volt teljes. De hamarosan ez is tova szál:)

Ez egy kicsit hihetetlen

Mégis mi? Azt hiszem egy kicsit szenvedek. Fura. Nem mintha rég nem szenvedtem volna, nem ez a baj. Hanem az oka. Olyan valótlan és bizonytalan az egész. Bizonyossá és valóssá akarom tenni! De mégis… hogyan tudnám így, a messzi távolból? Ez egy kemény feladat! Megoldom! Naná! ÉN MÉG SOHASEM CSÓKOLTAM MEG LÁNYT ELSŐ RANDIN! Tűűű!! Na, ez most csak ennyi volt.

Ez volt életem egyik legcsodálatosabb napja:)

Ez... nem is tudom mit írjak. Még mindig a tegnapi nap hatása alatt vagyok. Sokkos állapotban ülök itt a gép és nézek ki a fejemből. Hol is kezdjem?
Már maga a megismerkedés is egy kisebb csoda, de... most ezt kihagyom. Ott voltam egy rózsával, a megbeszélt helyen. Vártam, egyszer csak intett egy lány, elindultam feléje és nem hittem el, Ő lenne az? ŐŐŐ? Felállt, elindult felém. Nyelni sem tudtam. Biztos voltam benne, hogy nagyon szép, de egy szóval sem említette ezt. Gyönyörű volt! Mindenre számítottam csak erre nem. És a hangja...
Ez még mind semmi! Amikor végre feloldódtunk, az valami... ahogy beszél, ahogy beszélt, amiről beszélt! Imádom ha egy lány gyorsan beszél (ahogyan ő is), nála viszont mindent szavát értettem. Nem volt érthetetlen, nem kellett vissza kérdeznem. Imádom? Igaz kicsit szitázva működött az agyam, így viszont egyáltalán nem volt unalmas. Vagyis... Na, semmit sem tudnék idézni tőle, de mégis tudom miről beszélt. Az egész lány annyira tökéletes!
Három éve rinyálok. Bárcsak jönne egy szép, okos, kedves és aranyos lány aki szabad. Erre? Mit kapok? Nem, nem ezt, ennél sokkal többet! Nem szép, hanem gyönyörű! Nem egyszerűen okos, hanem hihetetlenül intelligens. Kedves, egy tündér, aranyos, egy álom. Huhh!! Igen, teljesen magával ragadott ez az egész (vagyis Ő).
Itt vagyok én aki utazási fóbiában szenvedtem, én aki alig tudtam suliba menni, buszozni. Most én állok egy ilyen dolog előtt. Akarom Őt! Úgy érzem bármire képes vagyok és nincs akadály ami megállíthatna! Utazás? Jó vicc! Simán, bármikor, ez a legkevesebb! Ha Budapestig kell vonatoznom akkor legyen! Ez nem lesz egyszerű, de egy ilyen apróság nem fog megállítani. Itt van előttem a lehetőség és én kihasználom (mondjuk már megtettem mindent amit tehettem)! Egy ilyen lányt nem lehet elszalasztani! Ahogy fentebb is írtam, nem fogom!
Igen, kicsit fura, igazából alig ismerem, egy randi volt az egész. Mégis tudom, érzem... TÖKÉLETESEN tudom mit akarok! Igen, már ennyiből letudtam ezt szűrni.
Megkaptam, megöleltem, megcsókoltam. És semmi sem változott. Nem volt meg az elégedettség érzése, nem hagyott alább a lendület! Ez igen is fontos! Sokszor csak addig küzdünk amíg nincs meg a lány. Velem is előfordult. De nem most! Inkább rosszabb, jobb, erősebb, nem is tudom. Egy kicsit szenvedek, egy kicsit boldogabb vagyok és egy kicsit... sokkal... jobban... tudom!
Nem így mentem el! Nem erre számítottam! Én tudtam, hogy csodás lány, aki majd biztos nagy hatással lesz rám! De akkor sem erre számítottam. Ilyenre egyszerűen nem lehet. Az ember erre csak a legnaivabb álmaiban gondol! Nem is tudom mit írhatnék még. Ha rajtam múlik akkor ez így, innen fog folytatódni, hosszú-hosszú ideig:)
Viszont még nem fejeztem be azt amit az elején elkezdtem. Szóval... Annyira ott volt az összhang, egyáltalán nem volt unalmas. Őszinte volt és nyílt! Oké, lehet, hogy nem teljesen, de mégis így éreztem. Ritka az olyan ember aki rögtön így, ennyire. Ez nagyon tetszett! Kiált magáért, nem adta magát és mégis... Iszonyatosan jó érzés volt megcsókolni, megfogni a kezét. Majd megint az az őszinteség ahogy beszélt. Engem így lehet megfogni, kész, és ez neki sikerült. Megölelni? Le sem tudom írni. A búcsú? Nem éreztem olyat, hogy bármi is elmulasztottam volna, bármit is hozzá kellene még adnom ehhez az egészhez. Az ölelés, a búcsú csók. Természetes volt és teljes!
Vicces. Vagyis most nevettem. Hiányzik a hangja, ha pedig ma felhívom ezt biztos megemlítem neki. Mondjuk lehet neki nem fog rögtön leesni. Ahogy fentebb is írtam rengeteget beszélt és mégsem unom. Azt hiszem belenyúlt a tutiba! Ahogy én is!
Oké, várjunk csak egy kicsit. Ott a "múlt". Hazafelé úgy voltam, abba fogom hagyni a blogolást. Viszont mégse. Egy kicsit minden olyan... jobb? Hiába történt velem sok-sok dolog, hiába voltak boldog percek és csalódások, valahogy tanultam belőlük és ezek most vezettek el a helyes irányba. Ennyi:)

Este van már

És végre kelleni fog egy takaró mert az éjszakák hidegek. 8 óra múlva itt fogok ülni és nyomkodom az ETR-t, mert jól akarok felvenni azt az egy nyomorult órámat. Hmmm... Mi más van még? Ja, igen! Az előző bejegyzésem. Tényleg hülye vagyok! Ezazzzaz! Mármint kell még egy kis idő, rendbe kell hoznom magam agyilag, de utána, huhh!!! Kicsit elszállt a hitem, de már újra alakulgat, ezt pedig... Nem, nem mondok semmit. Vagy igen? Nem! De! Ha! Igazából be is ijedtem, nem is kicsit. De ilyen az élet, én is ilyen vagyok, ahogy mások is. De mától becsszó, minden okés lesz!
Nem is tudom mit kellene még írnom. Várni akarok, mert ki tudja. Szóval most semmit sem hamarkodok el, viszont... van egy olyan sejtésem, hogy NINCS TÖKÖLÉS, ÉLNI KELL HAJRÁ, LAZÁN!
:)

Törlés!

Ilyen se volt még a kedves blogom történetében, de most kitöröltem két bejegyzést. Az oka pedig igen egyszerű, totálisan hülye vagyok! Pár hét alatt annyi mindent történ és még nincs vége. Elég rendesen össze voltam zavarodva, nem mintha most jobb lenne. Haladt egy irányba az életem, majd egy elég nagy fordulatot vett. Fura, mert most olyan más. Hihetetlen! Ez a legjobb szó! Azt hittem ilyen nem lesz a közeljövőben, azután mint derült égből villám csapás! De miről is van szó? Szerintem ezt a jövőhét folyamán le fogom írni:)