Merek?:)

Úgy mentem el, hogy kurvára izgultam, vajon tetszeni fog neki amit csináltam? Hmmm? De közben meg semmit sem éreztem. Persze voltak kósza gondolataim, ötleteim, de semmi sem volt komoly, tudom milyen ha komolyan gondolok valamit. Volt bennem egy "áhhh". Tehát, "találkozok egy jó fej csajjal és ennyi". Jó, jó, nem teljesen ennyi, hisz kedves, aranyos, viszont nem vártam semmit. Sőt, az elején nem is volt olyan jó*-) De mégis...
Állati jó volt. Hallgatni a nehézségeit, azt, hogy fáradt, kimerült, kissé nyűgös. Ember, aki érez, aki szomorú is tud lenni, és gyenge és... jó lenne neki segíteni:) Hallgattam amit mondott... bárcsak segíthettem volna, de nem tudtam, mit tehettem volna? Szeretek a szemébe nézni ha vele beszélek, még ha nem is bírom sokáig, mert egy kissé zavarba ejtő, sugárzik belőle a magabiztosság! Jól néz ki, csinos, és az a felső ami most volt rajta. Na, az tényleg zavarba ejtő. És mégis, inkább a szemeit szerettem volna nézni, az arcát, azt ahogy mimikál, ahogy játszik. Nem tudtam mit csináljak, megöleltem, megijedt egy kicsit. Nem is tudom, hogyan lehetne az együtt érzést jobban kifejezni?
Jó volt sétálni, jó volt beszélgetni. Azt mondja ismer, én őt nem. Számomra egy hatalmas, kérdőjel... Telis-tele ismeretlen dolgokkal, hihetetlen, annyira kíváncsi vagyok rá... Valahol hasonlítunk egymásra és mégis teljesen különbözőek vagyunk, engem pedig teljesen lenyűgöz. Annyira, de annyira jó dolog ez, olyan mintha megtaláltam volna egy ismeretlen egyensúlyt. Hú, ez hülyén hangzik, pedig így tudom a legjobban megfogalmazni. Egy csodálatos ember, akit sohasem vettem volna észre, és most itt van:) Egyensúly? Mert minden érdekel? Mert hiába vannak szélsőségei, mégis, ezek valahogy tökéletesen kiegészülnek benne.
Teljesen megbízok benne. Ennyi idő alatt, így? Teljesen önmagamat adom, semmi visszafogottság, semmi megjátszás, ízig vérig Robi vagyok. És pont ő, pont olyan akire azt mondtam ilyet soha, pont ő fogott meg bennem úgy valamit, amire vajmi kevesen képesek. Ahhhh... igen. Fel vagyok zaklatva. Úgy érzem érdekel "mint nő", "mint társ", mint egy olyan személy akivel "mindenem megosztanám":) (Ez most kissl túlzó volt.) Ez most barátság érzés vagy több? Az az utolsó ölelés, az... számomra hihetetlen volt, jött, muszáj volt, és alig bírtam elereszteni, hazahoztam volna. Úgy érzem ezzel teljesen megnyíltam. Mintha az utóbbi idő minden kesernyés perce eltűnt volna, minden szomorúság, mintha lenne egy sors. Néha úgy érzem, azért történik sok rossz dolog, hogy utána az igazán jókat és fontosakat 110%-ig tudjuk értékelni.