V

Voilŕ!
In view, a humble vaudevillian veteran
cast vicariously as both victim and villain
by the vicissitudes of fate.
This visage, no mere veneer of vanity
is a vestige of the vox populi,
now vacant, vanished.
However, this valorous visitation
of a bygone vexation stands vivified
and has vowed to vanquish these venal
and virulent vermin vanguarding vice
and vouchsafing the violently vicious
and voracious violation of volition.
The only verdict is vengeance,
a vendetta
held as a votive not in vain,
for the value and veracity of such
shall one day vindicate the vigilant
and the virtuous.
Verily, this vichyssoise of verbiage
veers most verbose.
So let me simply add that it's
my very good honor to meet you
and you may call me V.

Voilá!
Voltaképp versfaragó virtuóz,
ki változatos repertoárjában
hol vandált, hol vitézt játszik.
E vendégarc nem holmi vigalom,
hanem vigyázó vélekedés,
mely végnapjait éli e világban.
Vigyázz! A vérmes, vakmerő
vitéz nem retten vissza a vereségtől!
Megesküdött, hogy vérpadra vezeti
a veszett vezéreket,
nem vigasztalódik, míg nem végez
a visszataszító, vicsorgó vadakkal!
ERŐ AZ EGYSÉGBEN
EGYSÉG A HITBEN
A végszó a vérbosszú,
a vendetta,
mely valós veszteség, ám véget vet
a vagdalkozók viszályának,
s a világot virágzóvá varázsolja.
Vallom, hogy e véget nem érő
verbális vízözön vészesen hat,
így a verselő vérző szívvel,
ám visszavonul. Örvendek.
V vagyok!

Mi köze van ennek a lányokhoz? Nagyjából semmi. A Violáról rögtön a filmtörténet legfrankóbb hadarása jut az eszembe. Ez valami kegyetlen. Lehet újra megnézem.