Szerelem...

Lehet szerelmes vagyok... egy lányba! Ugye milyen meglepő?

Egy ideje már ismerem, november óta biztos és január 20. környékén kattant be, hogy nekem ez a lány bizony tetszik. Ismerkedtünk, elhívtam ide-oda, találkozgattunk jó volt. Én most kivártam, vártam, hogy mi lesz, tényleg bejön? Amikor pedig rájöttem, hogy Ő kell nekem hát hoppon maradtam, pont elmondtam mit akarok amikor kinyögte, hogy össze akar jönni egy "haverjával". Ez a haver szó amúgy kulcs fontosságú! Ha ezt mondta nekem azzal a sráccal vagy volt vagy valami vagy akart valamit...

Jártak, egy hónapot, szakítottak, nekem sírt, jó, persze, megértem, nem éreztem gáznak hisz tudtam min megy át és ha már ekkor kiakadok akkor mi keresni valóm van mellette, amúgy is nehéz eset. DE! Ott kezdődött minden, hogy megadta a számát úgy május körül! Igen, igen, eddig ezt nem tudtam. Onnantól, hogy többet foglalkoztam vele kezdtem nem fontosnak lenni, tényleg erőltetnem kelett a találkozásokat, sokszor rosszkedvű volt, nem nagyon tudtam feldobni.

Igaz nehéz eset, tényleg, legalább egy óra kell valamihez is, ha nem szenvedsz vele semmit magából sem ad semmit.

És... mindig volt valaki akit jobban kedvelt mint engem, akivel úgy találkozott, hogy semmit sem tett a másik, mindig volt olyan akiért megtett dolgokat. Mesélt sokmindenkiről de magamról sose hallottam vissza, még a barátnőitől sem.

Végül is... talán túl komoran írom le a dolgokat, ennyire nem volt rossz, csak... nem vettem észre mi van, nem igazán vagyok a számára fontos.

Eljött a közelmúlt, elment görögbe, kaptam tőle képeslapot ami igazán jól esett, tényleg, úgy éreztem talán annyi lehet amit mondott, barátság. De előtte meg kelett tennem valamit amit minden fiúnak meg kell tennie, végig tudnád úgy élni az életed, hogy nem tettél meg mindent? Semmisem lett. Nagyon megbántott egy hete. Egyszerűen folyamatosan olyat éreztet velem amit nem akartam, nemhogy pasinak is semmi vagyok hanem abszolút semmi. Mint egy ember akivel akkor találkozik ha éppen unatkozik és nincs jobb dolga. ENNYI VAGYOK! KÉSZ!

Pedig én készültem, mindig készültem, vártam a találkozást, néha szerelmes levelet írtam amit nem adtam neki oda néha pedig igen. Adtam neki meglepetést és... lett volna több is ha bizonyos dolgok nem jönnek közbe.

Július 14. 16.5 születésnap. Megakartam lepni, ez lett volna a mostani szombat. Hónapok óta készülök rá. Morzsákat szórtam szét, tudta, hogy lesz valami de titokban tartottam, de már mindegy. Kis korában szeretett volna hintalovat, hát ezt nem tudtam teljesíteni. Igazi lovaglás? Nem jött volna el hozzánk, biztos megtudtam volna szervezni. Akkor marad Kecskemét. Parafa tábla! Igen ez jó! Nincs neki és szeretett volna, szépen becsomagolva úgyis nagy, meglepte volna. A másik dolog amire rájött az... Kindertojás, eldugva, neki pedig meg kelett volna keresnie. Oké erre rájött:D Nah, még akartam dolgokat de, kicsit komplikáltak voltak vagy nem tudom, elvetésre kerültek és akkor. Borozás, valami jó kis itóka 2 pohár és kész, tökéletes. Van egy kis szimpla ajándék egy kis kalandos meglepetés és közben valami ami megbolondítja az egészet. Hát nem jött össze.

Nah, lehet több vagyok neki mint egy SENKI de nem mutatja ki, vagy nem úgy ahogy kellene. Ha valaki számít még ha nem is mint a "kedvesed" akkor keresed, keresed a társaságát ha szeretnél vele találkozni megkeresed, ha akarsz tőle valamit megkeresed, ilyen szempontból pedig nagyon egyoldalú volt a dolog. Ahogy egy ismerősöm mondaná: EZ VAN:D