A Nyomozó

Nincs egy jó film se. Egyszerűen nem tudok leülni a gép elé, a tv elé és megnézni egy átkozott filmet. Ha, ha, ha. Azért nem ilyen szörnyű a helyzet. Tegnap végre megtört a jég, megnéztem egy igazi meglepetést, egy Magyar meglepit, A Nyomozót.
Először is el kell mondanom, annak aki olvassa, hisz én tudom, mert én írom, tehát, én utálom a Magyar filmeket. Rosszak, unalmasak, ötlettelenek, túl vannak írva, mesterkélt a dráma, a színészek pedig túl játsszák a szerepüket.
Itt van ez a film, nem mondanám unalmasnak, az elején nagyon sokat nevettem a "komoly dráma" ellenére is. Hisz a főszereplő nem éppen egy nyomozó, inkább egy kórboncnok, aki éli az unalmas életét, csajozik, moziba jár, csak ő... egy egyszerű lélek. Ami nagyon vicces:D

- Minden fontos jegyem megvan. Tulajdonképpen, azt hiszem, hogy minden jegyem megvan. Minden egyes mozi, színház, múzeum, vidámpark jegyet megtartottam. Sőt, azt hiszem, még az érettségi bankett is meg van.
- De minden?
- Aha.
- Az rengeteg szemét.

Nincs a valóságban egy ilyen idióta aki nem tud egy nővel kommunikálni, aki ennyire nem veszi a lapot, aki ennyire nem tud beszélgetni. Bááár, talán mégis. De nem hiszem:) És ez még semmi!

- Most akkor, hazavisz és össze jövünk?
- Én nem szoktam össze jönni.

Basszuuus! És telesen fapofával. Ki az aki az első nézésnél nem röhög, sírva. Én megkönnyeztem, majdnem abbahagytam. Viszont nem tettem meg, ami egy nagyon jó döntés volt. Megismertem egy különleges embert, egy különleges, nyugodt látásmódot. A történet nem valami bonyolult és mégis, kíváncsi lettem a végére. Miért? Meg kell nézni! De a válasz, az apró momentumok. A képi világ is megragad, nem ereszt el, csak az első fél órát kell kibírni.

Valyon megteszi vagy nem? Most? Hogyan? Tényleg? Na ne!