Hülyeségeken agyalgatok

Szóval... az én világképem, mármint amit elképzelek az túl tökéletes. Ha valaki azt mondja, hogy szeretne valamit akkor én úgy képzelem, azért szinte bármit képes lenne megtenni. Ha valakinek van egy jó barátja akkor azok tényleg azok. De nem, a világ nem ilyen. Az emberek nem jó barátok, sokszor kibeszélik a másikat, irigykednek, stb... Sokszor képesek meggondolni magukat, a könnyebben megszerezhető dolgokat választják. Sőt! Ami a legrosszabb, a legtöbben csak magukkal törődnek, nincsenek másokra tekintettel, és oké, nekik összejön, lehet akiket magukkal rángatnak annak is, de közben hány emberen gázolnak át?
Mi is a baj? Semmi, akik ilyenek azok ilyenek, nincs mit tenni, én is behülyültem mostanság, ugye, ugye?:) Szóval, kedves Róbert, kicsit nyugizz le:) Hmmm... végül is van baj, velem. Beképzelek dolgokat, sok mindent túl tökéletesnek látok miközben nem is az (és most nem egy tárgyra, emberre kell gondolni, hanem helyzetekre, gondolatokra, érzésekre), ez az amit még nem sikerült megtanulnom. Az utóbbi években rengeteget tanultam, sokat változtam, remélem előnyömre, de még mindig "képzelődök", nincs önbizalmam, erre pedig rátesz egy lapáttal ez a komolytalan képzelgés.
Mire akarok kilyukadni? WÁÁÁÁÁ!!! Mondjam már ki!
Egyszerűen nem hiszek magamba, nem hiszem, hogy képes lennék olyanokra mint mások, én nem vagyok az a szerencsés típus, sosem éreztem magam olyannak aki megkapja amit nagyon szeretne. Valamitől félek. Közben meg "tökéletesnek" képzelek el másokat, más helyzeteket és így próbálom nyugtatni magam. Pedig nem! Kicsit össze kell kuszálni a szálakat!
Huhh! Ez az:) De csak szépen lassan, neki is kezdek!