Az én kelekótya életem!

Itt volt ez a pompás pénteki nap. Jó, jó nem volt tökéletes de egy Dolli nevezetű botlást leszámítva nagyon pörgősre sikerült:) Dolli. Sajnálom, hogy csak ennyit sikerült vele lenni, azért szívesen elviseltem volna több órán keresztül is. A fiúk olyanok, hogy szeretnek szép, és értelmes lányokkal találkozgatni:) Abban pedig biztos vagyok, hogy ha rajtam múlik, akkor a jövő héten találkozunk, dumálgatunk meg minden.
Egyszer élünk és mindent vele kell adni, különben szenvedni fogunk egy rakat dolgoktól. Az nem jó, ha az ember a múltjára úgy tekint vissza, hogy ezt-azt miért nem tette meg, miért nem próbálta meg. Szörnyű gondolatok ezek.
Találkoztam a Titivel és vele is nagyon jól elbeszélgettem. Részben neki is köszönhetőek ezek a gondolatok, hisz ha nem lennék olyan, mint amilyen vagyok most biztos a következő gondolataim lennének: „ezt de elkúrtam”. Pedig nem, lehet ez így volt jó, de az is lehet, hogy ez volt a tanulás ára, talán legközelebb már nem így cselekszek.
Segítettem Zsókának cipelni a táskáját a buszhoz. Találkoztam őőő, nem tudom kivel, neki a barátnője egyedül elment pestre bulizni és összeveszett vele. Csajok…
Én boldog voltam, ugráltam örömömbe jó sokszor és sokat járt a szám:) Este felhívtam puszedlit és mondta, hogy Há A eL GRRRRRRRRRRRR!!!!:D:D Amúgy Kittit szeretem, mert tipikus csaj de gyagya, zizi, kelekótya és dilis:)