Végre kimondtam! Tegnap. És ez nem egy szó, hanem kettő, de tisztán, egyszerűen érthetően össze foglalja azt a mi éppen van. Csak nagyon nehéz volt elmondani. Nagyon, nagyon nehéz. Most pedig furán érzem magam. Bármire számítottam, csak erre nem. Se nem jó, se nem rossz, egyszerűen csak... megtettem! Oké, ez most bizonytalanságot szül bennem, másrészt gecire jó érzés. Mi lesz most?
Miért kell mindennek bonyolultnak lennie? Hogyan legyen önbizalmam ha semmi nem akar össze jönni? Mit csináljak másképpen? Mármint ezek nagy része nem rajtam múlik, de mégis úgy érzem, hogy ha valamit korábban (akár egy nap, vagy több év) másképpen csináltam volna akkor most minden rendben lehetne. Ez stresszel. Nem bírom. Miért kell mindennek bonyolultnak lennie? Úgy érzem, hogy tehetetlen vagyok. Ezt nem tudom irányítani, próbálom, de nem megy. Mintha semmire sem lennék képes, mintha semmit sem tudnék megcsinálni. Próbálom, de mindig közbe jön valami. Csak egyszer valami jó, valami fontos sikerülne elsőre. Vagyis... már régóta nem sikerült. Hmmm... van valami amit sosem akarok feladni:) Ami mindenhez erőt ad!
Na, növesztem a hajam, a célom igazából nem a raszta, bár jó lenne az is, hanem ez. Egyszerűen egy ceruzát akarok a hajamba rakni! Mármint nem csak beletenni, hanem olyan frizurát akarok amit egy ceruza, vagy egy bot, vagy egy kötőtű tesz azzá ami. Lehet kissé furcsa lehet... de miért?
Ez megint csak egy egysoros lesz, hisz csak felteszem a NAGY kérdést. Vajon vannak csodák az életben? Velem igazi csoda még sosem történt, olyan ami végig tökéletes lett volna.
Szia Blog! Megtettem! Elmondtam amit el kellett. Most mi lesz? IZGI!
Én is olyankor nézek ilyet amikor nem kellene. Úgy néz ki szépen lassan elérem a kapufa okozta mélypontot, erre jön ez. No, ezért nem nézek mostanság vidámabban elvontabb filmeket. Mondjuk ez nem tűnik elvontnak, csak annyira. Újra! Scott Pilgrim film előzetese a Matrix jelenetivel megcsinálva. Az "eredeti" film kicsit betegnek tűnik, őrülten romantikusnak, stb... erre ez! Remélem ez már az, mármint mélypont. Igazából jól érzem magam, csak a kihagyott ziccer! Mondjuk, feladni nem szabad, lehet, hogy még sikerül ismét kapura lőni!
Az probléma ha egy fiú sír? Én most sírtam egy icipicit. Nem volt nagy sírás, csak lejött pár könnycsepp, ám mégis annak számított, mert... ez már az volt. De ami a lényeg, hogy ez azért volt mert boldog voltam. Nem nagyon, nem őrülten, hanem csak szimplán boldog. Leírtam hat szót! Ebben a hat szóban semmi különös sem volt és mégis, az egész mélyen belülről jött. Egyszerűen jó volt megtenni, kiengedni, kiszabadítani, leírni, megmutatni. Oké, mi ebben olyan nagy szám? Ennek alapnak kellene lenni, hékás!:D Szépen lassan, remélem az is lesz, újra!
Most pedig fekvőtámaszozok.
Egy kicsit szét vagyok csúszva, a különböző érzések sűrűn és hirtelen váltogatják egymást, ezt pedig egy kicsit nehezen viselem. Talán egy kicsit be is vagyok ijedve? Tuti... másrészt van ez a hülye körforgás. Ugye a pánikbetegség. Jó lenne elmenni ide-oda vagy dolgozni, de emiatt a szar miatt nem tudok. Viszont ha nem megyek el akkor sosem leszek jobban mert nem megyek el. Oké, azért eljárkálok ha eltudok, de már régen voltam egy igazán jó buliban, régen mentem el csak úgy valahova. nagyon hiányzik. Szenvedés. Meg rinya és hiszti. Nagy levegőt kell vennem! Ez most ilyen, ráléptem a javulás útjára, csak nem szabad róla lelépnem és feladnom! Kurva nehéz. Ha egyszer még elkezdesz befordulni is, akkor utána geci szar ebből kikecmeregni!
Gyönyörű!
Ez az érzés olyan mint... a drog. Ha egyszer megragad, utána úgy érzed, hogy többé nem ereszt. Mindenhol, mindenben ott van, szinte felfal. Bárhogy próbálod "megetetni", mindig többet akar, soha semmi nem elég neki. A legrosszabb mégis az, hogy elbizonytalanít.
