Ez a fránya élet!
Nagyon, nagyon remélem, hogy a következő közmondás igaz és a benne lévő állítás nem alaptalan!
A türelem rózsát terem.Türelmes vagyok, kitartok és az eredmény maga lenne a tökély, a totális beteljesülés!
már nem is menő...
Nagyon, nagyon remélem, hogy a következő közmondás igaz és a benne lévő állítás nem alaptalan!
A türelem rózsát terem.Türelmes vagyok, kitartok és az eredmény maga lenne a tökély, a totális beteljesülés!
Az én véleményem szerint nem valami könnyű blogolni. Az ember azt gondolná, hogy témát találni lehet nehéz, pedig nem. Azt igazán könnyű. Ha valaki személyes blogot ír akkor mindig van téma, hisz minden nap történik valami. Az igazán nehéz azt eldönteni, hogy mit is írjon ki a blog tulajdonosa magából, jelen esetben én. Most olyan helyzetben vagyok, hogy van bennem elég sok minden ami kitudja törni, amiről oldalakat tudnék írni, de mégsem hagyom. Mégis miért? A legtöbben, még én is, nem fogalmazunk elég tisztán. Mindig van valami kis susmus a levegőben. Senki sem tud teljesen megnyílni a világnak, igaz ki jobban, ki pedig kevésbé, de mind megtesszük. Gondolok itt pl. az iwiw-re, vagy a facebookra, twittere. A blog azért mégis csak más. Itt mindenki a személyes gondolatait fejti ki, nem csak 2 mondatot vet oda a világnak, hanem sokszor a legbensőbb gondolatait. Ezeket pedig mindenki félti, ez az amit igazából senki sem akarja mindenkivel megosztani. Ámbár mégis bloglunk, blogolok. Ezért van a susmus, a nem tiszta fogalmazás, az apró félre beszélés. Nem is tudom, hogy miért? Talán félek a következményektől? No, nem attól, hogy a nagyvilág mit fog gondolni, hanem a hozzám közelebbi emberek. Egy kicsit, személy szerint, ha már el akarok valamit mondani akkor jobban szeretem személyesen. A blog arra jó, hogy ma már végkép nem bírom tovább, akkor kikiabáljam magamból, egy kicsit ferdítve. No nem az igazságot, hanem csak a legbelsőbb dolgokat meghagyom magamnak.
Igen, azért írok mert nekem is van most egy ilyen dolgom, aki ismer tudja mi ez, a szokásos... És most meg kell állnom, hisz...
Mi a lényeg? Dönteni kell, mint mindig. A személyes blog is olyan mint a többi, kell egy téma (vagy több) amiről írok, pontosan, részletesen, mindenféle félrebeszélés nélkül. Vagy pedig el kell dönteni, hogy mi az amiről most nem teszek említést, mert nem alkot egy kerek egészet, mivel nem tudom átadni azt ami bennem van, az esetleges félelmek miatt. Nem tehetem azt, hogy néha teljesen kiírom magam, máskor pedig bekezdéseken át csak körbejárom a témát és a végén sehova sem lyukadok ki. Ez így nem megy. Ha már írok valamiről akkor azt határozottan, minden kis részletével együtt kell! Bizonytalan téma esetén pedig csak akkor kell írni, ha tutira tudod/tudom mi a helyzet!
Köszönöm a figyelmet!
Már egy ideje. Viszont az utolsó rész ütött! Ez a sorozat egyszerűen zseniális! Felfoghatatlan! Hihetetlen mennyire hangulatos és mennyire ott van a szeren!
- Oké, akkor lényegében egy kürtőbe futunk bele, igaz? És ha megszűnik a gravitáció?Ez így most lehet nem poén de akkor is... Ahogy elhadarják ezt a szöveget, a halál közeli helyzet, a színászi játék. Nem mellesleg vicces is. És az egész rész... Amikor vége lett csak ültem 10 percig a gép előtt és semmit sem csináltam. Mi lesz ebből? TÖK KÉÉÉÉSZ!
- Gondoltam arra is.
- És?
- És elnyel minket a halál. Látod, gondoltam rá.
Most fejeztem be. Egynek elment. Viszont! Szinte sosem nézek anime openinget, mert nem jönnek be. Na, ez viszont tetszett.
...pedig az, hogy újra el kell mennem pszichiáterhez. Egyre szarabbul vagyok, minden nehézségtől rosszul érzem magam. Holnap vizsgázok, erre folyamatos hányingerem van. Semmit sem tudok csinálni. Mondjuk kedvem sincs. Áhhh... szar az élet.
Komolyan, mondjuk egy éve simán leírtam volna mi a bajom, de most nem, egyszerűen nem megy. Mert tudom mi miért van, tudom mitől szorul össze a gyomrom, de ott van bennem, hogy "mi van ha olvassa ezt valaki"? Ugye azért nyilvános a blog, mert más is olvashatja és mégsem írok. Mi van ha tényleg megbántottam valakit?
Miért is kurva jó ez a sorozat (a Doctor Who)? Mert ennyire kibaszott jó szöveget nyomnak, ilyen kurva jó zenére.
Meg lehet kérdezni: Mi az a köpködés? Próbáld elmondani ugyan azt a szöveget, hangosan és erőteljesen. Oké, most töröld le a monitorod!
Az a baj, hogy most fáj a torkom, úgy néz ki szépen lassan meg fogok betegedni. Mondjuk már most is az vagyok, ááá... már megint szarul érzem magam. Viszont, erre szívesen pörögnék, csak most taknyos vagyok és lehet nem menne.
Egy régi haverommal találkoztam még karácsony előtt az Auchanban. Mint kiderült hazajött Angliából és beállt a sógora bizniszébe. Beszéltünk egy kicsit, majd telefonszámot cseréltünk és ennyi. Később felhívott. Azt mondta kellene neki pár oldal amit ő megpróbált megcsinálni de nem nagyon ment neki. Eljött, megbeszéltünk 1-2 dolgot, elment, ennyi.
Egyszer csak megint felhívott, hogy "sürgősen" kell neki az egyik oldal, mondtam oké, hívjon vissza egy óra múlva. Ez volt este 9 órakor. Másnapra készen lett ez...