Most jutott eszembe egy "játék" és valahova le kell írnom. A neve: hova ülne sheldon cooper? Igazából egy baromság, mert furán néznek majd rám, de jó murinak tűnik. A lényeg, hogy minden helyen meg kell keresni a helyet, a helyet ahova ülni kell, ahol ülni jó. Ahol megfelelő a pára tartalom, a huzat, a hőmérséklet, a fényerő, stb, stb... de igazából nem fontos, csak agyban élvezve körbe kell járni és meg kell találni a 0,0,0,0 pontot! yeeee! agyfájás!?!?!
A fene vigye el, lehet vírusos a gépem, vagyis az xp. Win7 alatt nincs semmi, de a megoldást a problémára még egy víruskereső sem tudta megtalálni, pedig kipróbáltam hármat is. Viszont nem ez a terv, ez csak rohadt idegesítő, amitől nem tudok aludni. Hogy a fenébe tudott a gépemre ez a szar felmenni? Semmi olyat nem tettem fel... érdekes!
Mégis, mi ez a terv? Meg fogom keresni életem (egyik) első emlékének a helyszínét. Valahol szegeden van. A poén viszont az, hogy próbáltam ennek magamtól utána járni, a pontos helyet majd a szüleimtől kell megkérdeznem, de a múlt héten lehet pont ott mentem el, csak nem vettem észre, mert este volt. Opppáá! Vááá! Na, majd utána kérdezősködök, utána nézek és majd el fogok menni oda, körbe szaglászom és kiderül, hogy az az emlék tényleg valós-e, olyan-e a környék mint ahogy emlékszem, vagy csak az agyam játszik velem. Röviden ennyi.
Reg nem irtam mar. Ezt is teletonrol potyogom az agybol. Nincsenek ekezetes betuk. Fura de most "lattam" megjelenno egy idojaras muholdat es ettol jobb keevem lett. Ujra kellene rakni a gepen a rendszereket es neki allni programozni. Az oreg cica nem ven cica meg rajtam fekszik. Jo erzes irni. Ma majd tenyleg beszelnem kell a Violaval... ahhh. Na, a fene vigye el, aludni kell!
Újra neki álltam anime nézésnek és ennek az eredménye képen "véletlenül" sikerült megnézném még két Mamoru Oshii művet. Így névről én sem tudom ki ő, de ha mondjuk most leírom, hogy Ghost In The Shell, akkor jön a hoppá. A GITS maga nem rossz, sőt, bár szerintem túl értékelt. Engem elsősorban a világ ragadott meg, hihetetlen jó atmoszférát teremtett a történethez. Azt kell mondanom, hogy a GITS sorozat jobb is mint maga a film.
Blaaa... Oshii, teee! A véletlen műve nem más mint a Patlabor: The Movie. Lehet régi, lehet, hogy egy kicsit egyszerű, de nekem tetszett. Nem is próbált túlságosan filozofikus lenni... egyszerűen lehetett élvezni, hiába volt teljesen átlagos mű. Volt benne valami... 1989-et írunk!
Mi történhetett 1995 után? Az Avalon mint film egy nagy szar! Miért kell erőltetni azt a nyamvadt kutyát? A GITS 2 szintén gyenge! Vissza az Avalonra. Miért kell erőltetni ezt a filozofikus maszlagot? Már sok animeban sem értem azt a rengeteg Bibliai utalást, szerintem sokszor már egyenesen fárasztóak! Nem tartom magam buta embernek, de talán kellene valami keret az egésznek, nem csak úgy öncélúan dobálózni. Nem csak nem fogja megérteni az ember a mögöttes tartalmat, hanem egyenesen nem is akarja megérteni, mert fárasztó az egész. Nem indítja be a fantáziát, nincs hatással az érzékek, nincs semmi! A GITS-ben rengeteg volt a "WOW" faktor! Ez hova tűnt?
És akkor most jöjjön a Sky Crawlers. Nem tudtam végig nézni. 110 perc tömény unalom! Lassú, vontatott, egyszerűen... két órában azzal szöszöl, hogy egy körforgást próbáljon bemutatni. Amiből talán nincs kilépés, amiről el kellene gondolkodni, blablabla... hülyeség! Ha már erről akarunk mesélni akkor azt ne ilyen unalmasan tegyük, köszönöm! Másrészt ne ilyen gyengén, mert ha valakinek tényleg körforgás az élete és még végig is nézi a készítők listáját, hogy utána jöjjön az arcon csapás, hát kész. Igen, lehet az életet lassan élni, lassan elmesélni egy történetet, de van egy tempó ami alatt már fizikai fájdalmat képes okozni, ami alatt az emberi agyat nem lehet gondolkodásra sarkalni!
Másrészt az a rohadt kutya iszonyat idegesítő!
Még be fogok próbálkozni Mamoru Oshii pár munkájával, mert nem adom fel, hátha! Érdekel a Patlabor: Movie 2 is. Annyira nem rossz rendező, talán a korábbi munkái! Esetleg az Assault Girls? Vagy csak én vagyok ilyen értetlen? Én értek félre valamit? Vagy már az alapvető élet felfogásom nem passzol a kedves rendező úréval? Talán a körforgáson is lehet változtatni csak akarni kell? Próbálkozni? Nem szabad feladni? Nem szabad fapofával végig élni az életed (nekem ez jött le a filmből)? Nincs Isten? A lényeg pedig: meg kell próbálni!
Összefoglalnám az elmúlt 1.5 évet az 500 Days of Summer című filmből vett idézettel: Bitch!
Itt ulok a buszon es megyek haza. Kicsit mar sutos telefon hatulja. Fura egy napom volt. Azt hiszem a vezetessel kapcsolatban egy kicsit lassitanom kell. Batrabnak is kellene lennem. Meg persze ossze szedetebnek. Penteken live blogolni fogok a mozi maratonrol, yee! Menni kell, megerkezek lassan.
...ha nincs miről írni. Ez bizony most ilyen. Semmit sem csinálok, csak szomorkodom. Nem vagyok emos! Egyszerűen csak nyugalom van és kész. Ezt is csak azért írom, hogy rávegyem magam valami tettre. Mert tenni kellene valamit. Holnap megyek vezetni, tök jó, nincs kedvem... Hülyeség. Ezt a jogsis dolgot nagyon elbasztam, kár volt nekikezdeni. Abból a pénzből sokkal több számomra értelmesebb dolgot lehetett volna venni.
Úúú, ez nagyon negatív lett. Nem azt mondom, hogy rossz dolog, csak nem érdekel, ennyi. Szét van csúszva az agyam. Szerintem abba is hagyom, mert ez így most nagyon nem jó...
Akkor most újra írok ide. Gecire agyérgörcsöt kaptam és talán ezzel le fogom tudni magam állítani a siránkozásról, mivel a blog írással el fogom magam foglalni. Gecire kurva jó lenne belejönni ebbe és jól csinálni, valamit, végre. Anyád! Önbizalom az nuku... Hova lettél, gyere előőő!!!
